A TENYÉSZKANCA TAKARMÁNYOZÁSÁRÓL
 
A lovat szerető, de legfőképpen tenyésztő ember számára az egyik legfontosabb időszak a csikók világra jöttének közeledte. Napjainkban, amikor a lóállományunk mennyiségi és minőségi változásának lehetünk tanúi, úgy gondolom, hogy kellő ismeretekkel kell rendelkeznünk ezen a téren. Ebben a néhány gondolatban szeretnék rávilágítani a legfontosabb takarmányozási és tartási kérdésekre a vemhesség kezdetétől egészen a csikók megszületéséig.
 
A vemhes kanca tartását és takarmányozását nagymértékben befolyásolja fajtája, kondíciója és egyedi környezete. A higiéniai követelmények és etológiai sajátosságok mellett nagyon fontos, hogy a kanca számára jó közérzetet biztosítsunk, valamint a kíméletes mozgatással kerüljük a megerőltető igénybevételt.
A tenyészkancák takarmányozásánál az egyik legfontosabb kritérium, hogy a kancát mindig tenyészkondícióban tartsuk. Ez azt jelenti, hogy a kanca bordái nem látszanak, de tapinthatóak, és csak elhanyagolható zsírréteg van a bőr és a csont között. Rendkívül fontos az A-vitamin, E-vitamin és a béta karotin megfelelő mértékben való etetése a fedeztetés előtti napokban, mivel kedvezően javíthatják a fogamzási eredményeket. A vemhesség első hat hónapjában a magzatépítés táplálóigénye minimális, ebben az időszakban az életfenntartásnak megfelelő takarmányadaggal tudjuk biztosítani kancánk igényét. Ez azt jelenti, hogy megfelelő legelőn tartott lovak esetében még ásványianyag-pótlásról sem kell gondoskodnunk, míg istállózó tartásnál 6-8 kg rétiszéna, 0,5-1 kg lucernaliszt és 1-1,5 kg zab vagy lótáp és mindezek mellett ásványianyag és vitamin-kiegészítés szükséges.
A vemhesség utolsó három hónapjában jelentős a magzat és a vemhességi termékek gyarapodása. Ekkor az abrak és a lótáp napi adagját - a tömegtakarmány mennyiségének enyhe csökkentésével párhuzamosan – 2-3 kg-ra emeljük. Az ellés előtti napokban csökkenteni kell a tömegtakarmány mennyiségét, az ellés napján, pedig csak búzakorpát, lenmagot és konyhasót tartalmazó híg, ivós takarmányt biztosítsunk kancánknak.
A laktáció takarmányozását is két fázisra bonthatjuk. Az első három hónapban fokozatosan emeljük a kiváló minőségű réti és lucernaszéna mennyiségét, míg az első héten az abrakból az ellés előtti mennyiséget adjuk. A laktáció első időszakában a naponta termelt tej mennyisége 8-14 liter, mely 10,5-13 % szárazanyagot, 1-1,3 % zsírt, 1,9-2,1 % fehérjét, 7 % tejcukrot, 0,07 % kálciumot és 0,04 % foszfort tartalmaz. A táplálóanyag-igény kb. 5-8 kg jó minőségű szénával és 6-8 kg lótáppal, illetve 3-6 kg zabbal és 2-3 kg fehérjében gazdag kiegészítő takarmánnyal elégíthető ki. Meyer (1986) szerint ennek a kiegészítő takarmánynak 20 % emészthető nyersfehérjét, 10 % nyersrostot, 5 % nyerszsírt (benne 30 % linolsav), 2 % kálciumot, 0,8 % foszfort, 30 mg rezet, 25000 NE A- és 2500 NE D-vitamint kell tartalmaznia (Bodó I., Hecker W.: Lótenyésztők kézikönyve).
A  második fázisban a kanca tejtermelése a  7-9,  illetve  4-6 literre csökken. A csikó szilárd takarmányfelvétele egyre nő és csökken a kancától való függősége. A napi adag 6-8 kg szénából és 3-5 kg abrakból álljon. Nagyon fontos, hogy a környezeti tényezők függvényében a szoptató kanca minél előbb jusson legelőhöz, minden kg felvett szárazanyagra 4 liter kiváló minőségű és hőmérsékletű ivóvizet biztosítsunk és a mikroelemek pótlására, mindig álljon rendelkezésére nyalósó.

 Sándor János  agrármérnök

  
Hírek, újdonságok

A nyugat-nílusi lázról


 


Tovább...


Partnerek

MINI Partnerek