Körbejárjuk a lójártatót
 
A modern lójártatók megfelelően alkalmazva előnyt jelenthetnek, de a lovak biztonsága mindig elsődleges szempont kell, hogy legyen. Mire kell ügyelni egy ilyen mozgatórendszer tervezésekor és üzemeltetésekor?
 
Mire jó - és mire nem
A karámban lazításképpen történő mozgást és a rendszeres munkát, valamint a hozzájuk kapcsolódó ápolást, kapcsolatépítést egy ilyen lójárató természetesen nem pótolhatja, még ha néhány üzemeltető így is szeretné látni. Lójáratót általában azért hoznak létre, mert a lovaknak több mozgást akarnak biztosítani, mégpedig meghatározott sebességű és ellenőrzött mozgást.
A lójártatóval időt és munkát lehet megtakarítani - csak tudnunk kell, milyen munkát lehet ily módon megkönnyíteni, és hogy hogyan alkalmazzunk egy ilyen rendszert, hogy abból a ló - és ezáltal a lovas is - a legtöbb hasznot húzza. Órákig körben lépni, csak azért, hogy a ló ne a boxban álljon - ez biztos nem felel meg az állat igényeinek és nem is célravezető.
Az ellenőrzött körben történő mozgatás a fiatal lovak nevelésénél is kaphat hangsúlyos szerepet. A két-három éves csikók a legelőről vagy karámból az istállóba behozva kibillennek addigi egyensúlyukból. Több lesz az energiájuk, a mozgásigényük is megnő – ilyenkor nem biztos, hogy elegendő a karámozás. A lójáratóval viszont apránként munkára tudjuk szoktatni a lovakat, amelyek előtte sem kantárt, sem nyerget nem láttak." A fiatal lovak így megszokják a ritmust, a fegyelemet és az egyenletes lépést.
A lovak többnyire feloldódnak és ellazulnak a lójártatóban végzett munka közben. Így a lójárató arra is lehetőséget nyújt, hogy a lovakat munka előtt bemelegítsük, és munka után lejárassuk. Hogy pontosan mire használjuk a járatót, a lótól függ: az életkor, a kiképzés és a pillanatnyi kondíció a fő szempontok. Míg egy fiatal lónak inkább a ritmust kell megszoknia és kondíciót fejlesztenie, addig egy idősebb lónak lazításra és feloldódásra van szüksége. A lovas és nyereg nélkül végzett, ellenőrzött mozgás a lábadozó vagy hátproblémás lovakra is kedvezően hathat. A gyulladások a mozgás hatására gyorsabban leapadnak, az inak és ízületek "bejáratódnak", az állat könnyebben építheti fel újra az izmokat.
 
Régen - és ma
A régi típusú járatókban a lovakat ki kellett kötni. Ezek már kimentek a divatból, és néhány éve már szinte csak a szabad mozgást biztosító típust építik és építtetik - lóbarátibb és kevésbé sérülésveszélyes megoldás, mivel a lovat nem húzza a rendszer, hanem hátulról jön az ösztökélés. Ennél a divatos típusnál minden ló számára egy külön egység áll rendelkezésre, amiben a gép által megadott ütemben szabadon mozoghat, és mikor a rendszer irányt vált, meg is tud fordulni. Az egységek elöl és hátul, a szomszédos lovak felé, rugalmas rácsokkal vannak határolva, kétoldalt viszont erős, a sérülésveszélyt minimalizáló kerítés található. A választórács helyett sokan egy vízszintes áthidalásról szabadon lógó, hajlékony, műanyag rudakat építtetnek be - hasonlót egy kicsit merevebb szalagfüggönyhöz. Ez a "függöny" minimalizálja a sérülésveszélyt, de nem jelent erős korlátot, ugyanakkor, hogy a lovakat megakadályozzák abban, hogy a szomszédos egységekbe hatoljon, a rudakba áramot vezetnek, hasonlóan a villanypásztorhoz. Általában a rácsokba is lehet áramot vezetni. Kontaktus esetén egy kisebb csípést kapnak, ezáltal megtanulnak távolságot tartani. Természetesen a lovak temperamentumától és a konstrukciótól is függ, hogy mi mellett döntünk. Általában elektromos ráccsal kínálják a rendszereket, de az áram természetesen lekapcsolható.
 
A biztonság a legfontosabb
Egy ilyen rendszer üzemeltetésénél alapvető szempontokat kell szem előtt tartani. Fontos, hogy a lóhoz igazítsuk a járatót. Először is megfelelő méretűnek kell lennie, hogy minden lónak elég helye legyen és egy bizonyos távolságot tudjon tartani a társaitól. De a megfelelő méret más szempontból is meghatározó - mert minél kisebb a járató sugara, annál nagyobb az ízületek megterhelése.
A biztonság szempontjából alapvető, hogy hozzászoktassuk a lovakat a járatóhoz. Berhard Oberhauser négylábú védencei számára egy figyelemre méltó módszert fejlesztett ki. "A fiatal lovaknak mindent éppúgy meg kell mutatni, mint a kisgyerekeknek. Ebben egy nagyobb póni szokott segíteni, ami már ismeri a dolog nyitját, és megmutatja a csikóknak, hogy működik. A póni menetirányba áll. A fiatal mén mellé áll, mert így védve érzi magát a kissé szokatlan, új környezetben. A következő nap már egyedül is biztonságosan beállíthatók a mének."
Az olyan idősebb lovakat, amik még soha nem találkoztak jártatóval, és a lovardába újonnan bekerült lovakat is csak felügyelet mellett lehet a rendszerhez szoktatni. Csak rutinos lovakat, és beépített "vészfékkel" felszerelt rendszereket szabad magukra hagyni. A lójártatót mindenképp úgy kell felépíteni, hogy szem előtt legyen, hiszen a gyakorlatban általában nincs állandó felügyelet, és ha a lovarda vagy az irodák látóterébe esik, könnyebben és gyorsabban be lehet avatkozni bármilyen esetleges probléma esetén. Az ellenőrzést segítheti egy, a jártatógépet figyelő videókamera is.
Természetesen az erőviszonyokra is figyelni kell: ha egy sárló kanca kerül egy mén elé, vagy egy nagy menőkedvű ló rangviszályokat provokál ki, nem csodálkozhatunk, hogy még a legbiztonságosabb járatóban is előfordulnak sérülések. Inkább hagyjunk ki egy helyet és növeljük a biztonságot.
 
Fontos részlet: a megfelelő talaj
A biztonsághoz tartozik a talaj is, a használt anyag és a gondozottsága egyaránt - egy olyan téma, ami a mai napig fejtörést okoz. Ugyanis a legmegfelelőbb jártató sem ér semmit, ha az aljzat nem megfelelő. Egyfelől starapabírónak kell lennie, másrészt túl kemény sem lehet, mert akkor az inakat és ízületeket károsítja. Fontos a pormentes környezet is. Két megoldás vált be leginkább: beton burkolókő illetve gumipadló, kb. 5 cm vastag homok vagy forgács fedőréteggel, amit rendszeresen fel kell újítani. Kb. 5 évente a mélységi réteget is le kell cserélni. Vannak persze olyan járatók is, ahol lovardákban használatos rácstalajjal dolgoznak. Ez sem rossz, de figyelni kell arra, hogy a fedőréteget rendszeresen cserélni kell. A talaj ápolásához természetesen a trágyázás és a gereblyézés is hozzátartozik. Ha túl száraz a fedőréteg, locsolni is kell. Ma már beépített öntözővel is készítenek járatókat - ez elsősorban a fedett rendszereknél lehet fontos. Ezzel már el is jutottunk a következő problémához. A fedettséget szinte minden lovasudvar elengedhetetlennek tartja - kivéve persze azokat a vidékeket, ahol mindig süt a nap. És még itt is jól jöhet a tető árnyékvetőként. Ha egész évben üzemeltetni szeretnénk a rendszerünket, a mi éghajlatunkon mindenképp érdemes fedett jártatóban gondolkodni. Építtethetünk akár egyből egy fedett lovardát beépített járatóval. Előnye: a meghajtást be lehet építtetni a tetőszerkezetbe, míg a viszonylag nagy belső körben futószárazni is lehet közben. Egy ilyen kombinált rendszer természetesen drágább, mint egy egyszerű járató, de ha mindkettőt külön akarnánk felépíteni, még mélyebben kéne a zsebünkbe nyúlni. A kettős megoldás tehát ésszerű és költségtakarékos lehet.
  
Hírek, újdonságok

A nyugat-nílusi lázról


 


Tovább...


Partnerek

MINI Partnerek