IGAZ VAGY NEM IGAZ?
HITEK ÉS TÉVHITEK A HERÉLÉSSEL KAPCSOLATBAN
 
 
Igaz-e, hogy a herélés állatkínzás, a ló értelmetlen megcsokíntását jelenti.
Nem igaz. A mént a nemére jellemző viselkedése miatt korlátozzuk a társaival való érintkezésben, és büntetjük azért is, ha a közös munkát akadályozza. (Elfigyel a kancákra, más ménekre, így romlik a teljesítménye). Nagyon fontos szempont, hogy bizonyos mének a környezetükben lévő emberekre nézve is komoly veszélyforrást jelenthetnek – sok emberi sérüléssel járó balesetet okoztak már mének. A herélésre kerülő mének egyébként sem fedeznének, tehát marad nekik a beteljesülés nélküli vágyakozás kellemetlen érzése, és a vele járó feszültségek, viselkedésbeli problémák, veszélyforrások. A heréltek újra közösségbe kerülhetnek, a munkában jobb teljesítményt nyújtanak, kiegyensúlyozottabbá válik életük. A megfelelő módon (bódítás, altatás, érzéstelenítés, megfelelő utókezelés, stb.) végzett herélés nem jár a ló számára kínzásszámba menő stresszel, illetve fájdalommal. 
 
Igaz-e, hogy a mén mindig elveszti viselkedésében ménre jellemző tulajdonságait a herélés következtében?
Nem igaz. A heréltek egy kis része a későbbiekben is mutat esetenként (főként sárló kancák közelében) ménre jellemző viselkedésformát. Ritkán akár az is előfordulhat, hogy a herélt felugrik a sárló kancára és megpróbálja befedezni, esetenként fedező mozdulatokkal, a hüvelybe való behatolással. Természetesen ezekből a próbálkozásokból, „aktusokból” nem lehet csikó, hiszen a herélt már nem rendelkezik spermiumokkal. Bizonyos heréltek más heréltek vagy mének irányában is hajlamosak ménszerű viselkedést mutatni. A heréltek döntő többsége ezzel együtt valóban „heréltként” viselkedik, nemi érdeklődését, ill. a szociális kapcsolataiban ménre jellemző viselkedésformáit elhagyva.
 
Igaz-e, hogy egy rossz tulajdonságokat (nehéz kezelhetőség, agresszió, emberre támadás, harapás, csipkedés, lecsapás, stb.) mutató mén a herélés után megszabadul ezektől a tulajdonságoktól, és egy könnyen kezelhető „szelíd hátasló” válik belőle?
Részben igaz. A mén nemi mivoltával összefüggő kellemetlen tulajdonságaitól nagyrészt megszabadul a herélés következtében, többek között éppen ez a beavatkozás oka, ezt az eredményt várják el a lótulajdonosok. A heréltek bizonyos hormonok hiányában könnyebben kezelhetővé válnak, csipkedést, harapdálást abbahagyják, a többi lóval való kapcsulatuk is jelentősen változik pozitív irányban. Ezáltal számos előny realizálódik, például a ló végre a versenyre figyel és jobb eredményeket ér el, kihelyezhető karámba más lovakkal együtt, stb. Nagyon fontos tudni azt, hogy a nemi identitással nem összefüggő rossz tulajdonságoktól nem lehet heréléssel megszabadítani a mént. A veleszületetten, vagy csikókori rossz élmények miatt nehezen kezelhető, agresszív ló sajnos herélés után is megtarthatja rossz tulajdonságait. Több vita folyt az etológusok között arról, hogy egy „rosszindulatú” ló esetében mennyire függ ez össze öröklött tulajdonságokkal ill. a felnövekvése során őket ért rossz élményekkel. Annyi mindenestere biztos, hogy bizonyos szülői ágakon sokkal több az agresszív, nehezen kezelhető ló, illetve bizonyos egyedeknél tulajdonságaik megléte egyértelműen visszavezethető korábbi élményeikre. Egyszóval mindkét forrás szerepet játszik ezekben a tulajdonságokban, lovanként változó arányban.
 
Igaz-e, hogy a herélés előtt pontosan felmérhető, milyen mértékben változik majd a ló viselkedése?
Nem igaz. Mivel mind genetikailag meghatározott, mind szerzett tulajdonságok befolyásolják egy ló viselkedését, nem lehet pontosan felmérni, hogy ezek mennyire és milyen arányban változnak a műtét következtében. Tapasztalt emberek meg tudják jósolni, a ló múltját és származását, valamint a herélés előtti magatartását ismerve, hogy kellemetlen viselkedésének mekkora részét adja a nemi identitása, ami a heréléssel jó irányban változik, de ezek a becslések nem mindig válnak be.
 
Igaz-e, hogy a herélt viselkedése a műtét után azonnal megváltozik?
Nem igaz. Több hétnek el kell telnie, hogy a ló felvegye a heréltekre jellemző magatartásformát. Persze a műtét utáni levertség sokszor azt a látszatot kelti, hogy egy csapásra megváltoztak, félrevezetve a tulajdonost. Senkinek nem javasoljuk, hogy a herélés után néhány nappal berakja a közös karámba a lovat. 
 
Igaz-e, hogy a herélést követően tilos a lovat mozgatni, 2 hétig pihentetni kell a boxban?
Nem igaz. Idejétmúlt ez az elképzelés. Nagyon fontos, hogy a műtétet követően az állatorvos utasításának megfelelően a herélés típusától függően, elegendő intenzív mozgást végezzen a ló, a beszűrődés csökkentése és a váladékok megfelelő ürülése érdekében. Ehhez nem elég önmagában a karámozás, mert a lovak többsége nem mozog eleget magától, és ezért feltétlenül szükséges a kontrollált mozgatás. A mozgatással kapcsolatos kérdés annyit változott az elmúlt időkben, hogy manapság – a herélés típusától függően – egyes állatorvosok a herélés után már néhány nappal (ha a ló ehhez megfelelő állapotban van), a ló normál munkába való fokozatos visszaállítását javasolják.     
 
Igaz-e, hogy a lovakat csak 3 éves koruk után szabad herélni?
Nem igaz. Állatorvosi szempontból nézve, lovat tulajdonképpen bármikor lehet herélni születésétől kezdve egészen öregkoráig. Van persze néhány megfontolandó szempont. Csikók esetében kérdés például, hogy leszállt-e már mindkét heréjük. Ha nem, sokkal bonyolultabb beavatkozást kíván a herélésük. Idősebb lovak esetében nagyobb az altatási kockázat. Ezen túlmenően a regeneráció, a felépülés is lassabban működik náluk. További fontos szempont, hogy ha túl korán van kiherélve egy csikó, kevésbé tud ménre jellemző testalkatot kifejleszteni. Sok tulajdonos ezért vár a heréléssel a mén 2-3 éves koráig. Érdekesség, hogy az egész kiscsikó korban kiherélt mének későbbiekben sok esetben magasabbak, valamivel rámásabb, csontosabb testalkatot fejlesztenek kevesebb tömeges izomzattal, klasszikus herélt testalkatuk lesz. Több kiváló ugróló tartozik ebbe a típusba. Fontos szempont a herélés idejének szempontjából az is, hogy a csikók már kb. 1-1,5 éves koruktól kezdve érdeklődnek a kancák iránt, és bizony „balesetek” is történhetnek, befedezhetik a kancákat. Az is fontos, hogy minél később herélnek ki egy mént, annál inkább előfordulhat, hogy a ménre jellemző tulajdonságainak egy részét megtartja. 
 
Igaz-e, hogy csak tavasszal és ősszel lehet herélni?
Nem igaz, bár valóban a tavasz és az ősz a legkedvezőbb a műtétre, de néhány fontos szempontot figyelembe véve, ha az időjárási viszonyok megfelelőek, bármelyik évszakban lehet herélni. Télen, 0 fok körüli vagy az alatti hőmérsékleten a műtét elvégzése sem műtéttechnikai szempontból, sem a ló egészsége szempontjából nem szerencsés (ez természetesen nem vonatkozik a kórházban végzett beavatkozásokra). Nyáron a kánikulai meleg szintén hasonló okok miatt nem túl szerencsés időpont, hasonlóképpen bármely évszakban a szél és az eső akadályozó tényező lehet a helyszínen történő herélésnél. Nyáron a több légy és a melegebb idő miatt az utókezelésre is jobban oda kell figyelni, mint tavasszal, vagy ősszel.  
 
Igaz-e, hogy ha nem szállt le egy ló heréje, nem is lehet a heréit eltávolítani?
Nem igaz. Műtéti úton megoldható. Ebben az esetben az állatorvosok többnyire a kórházba szállítást javasolják. Ha a ló egyik heréje szállt csak le, akkor is mindkét herét el kell távolítani, különben nem érjuk el célunkat, megmaradhat a ló nemzőképessége és ménszerű viselkedése.
 
Igaz-e, hogy a mén „összeesik”, leadja súlyának egy részét a herélést követően?

Igaz. A műtéti beavatkozás, illetve a megváltozott hormontermelés következtében a heréltek jelentős részénél (nem mindegyiknél) a herélés után kisebb-nagyobb súlycsökkenés tapasztalható, mely többnyire átmeneti jelenség, néhány hónapon belül visszaáll az eredeti állapot, sőt bizonyos példányok még híznak is.

 

dr. Bába András

  
Hírek, újdonságok

A nyugat-nílusi lázról


 


Tovább...


Partnerek

MINI Partnerek