HOGYAN GYÓGYSZEREZZÜK, KEZELJÜK LOVUNKAT?


A lótartók többsége már szembesült azzal, hogy milyen körülményes lehet, amikor gyógyszert kell beadnia a lovának. Ilyenkor a négylábú csodálatos átalakuláson megy keresztül. A szelídebbje rosszallóan fúj egyet a takarmányba kevert gyógyszert megérezve, és éhségsztrájkba kezd. Rafináltabbja egyszerűen kiköpi a gyógyszert. Ha közvetlenül a szájába tesszük a pirulát, nagy esélyünk van rá, hogy másodperceken belül a trágyába tapossa kedvencünk. Amennyiben pedig pasztával közeledünk felé, beveti az eszköztárát, ami a szájzártól kezdve a fej felcsapásán át az ágaskodásig, menekülésig, és az istálló felfordításáig terjedhet. Ha sebkezelésre kerül a sor, az egy közelharccal ér fel, míg a szemkezelésre már nem is vállalkozik a többség egyedül.
Néhány lovat könnyű kezelni, sajnos a többség nem ebbe a csoportba tartozik. Ilyenkor a ló nevelése, szoktatása körüli hiányosság, vagy a kezelő hozzáállása, esetleges képzetlensége is jelentheti a problémát. Íme néhány módszer, ami megkönnyítheti életünket, már ami a lovak gyógykezelését illeti.

 SZÁJON KERESZTÜL ADANDÓ GYÓGYSZEREK 

Két módszer is létezik arra, hogy szájon keresztül gyógyszert juttassunk lovacskánk szervezetébe. Az egyik, hogy belekeverjük a takarmányába, a másik, hogy közvetlenül a szájába juttatjuk be. 

TAKARMÁNYBA KEVERVE 
A legegyszerűbb természetesen, ha belekeverjük a takarmányba az apróra tört pirulát, vagy a por alakú gyógyszert. Nincs felfordulás, nincs háború - persze csak akkor, ha megeszi. Ez leginkább akkor működik, ha nem túlságosan nagy a gyógyszer mennyisége a takarmányban, ill., ha a gyógyszer nem túl keserű, vagy rossz ízű.
Ha a ló nem eszi meg a takarmányba tett gyógyszert, más, speciális módszerekhez kell folyamodni.
Az összetört pirulát almába, répába, melaszba lehet tenni, és ily módon a takarmányba keverni.

Bármelyiket válasszuk is, mindig ügyelni kell arra, hogy a ló megeszi-e a szükséges adagot, ami a gyógyszer típusától függően eltérő lehet. Nagyon fontos például, hogy a ló az egész előírt antibiotikum adagját pontosan megkapja, de nem történik katasztrófa, ha a gyulladáscsökkentő porból nem eszi meg a teljes előírt mennyiséget. Természetesen ez a módszer azt is jelenti, hogy a lovat társaitól teljesen elkülönítve etetjük.
Vízbe keverni a gyógyszert azért nem tanácsos, mert az sokkal kevésbé rejti el a gyógyszer ízét. Előfordulhat, hogy a ló inkább nem iszik, ami egy beteg lónál még súlyosabb tüneteket idézhet elő, szélsőséges esetben kólikához, kiszáradáshoz vezethet.

SZÁJON KERESZTÜL
Sajnos nagyon sok ló nem eszi meg azt a takarmányt, aminek a szaga, vagy az íze eltér a megszokottól. Néhány alkalommal még beválhat a répában, almában adagolt gyógyszer, de idővel ravasszá válhat kedvencünk. Ezekben az esetekben nem marad más választásunk, mint a közvetlenül a szájba juttatott gyógyszer. Mindenekelőtt bizonyosodjunk meg arról, hogy a ló kellően meg van e fogva (ennek mértéke lovanként eltérő természetesen). A kellő biztosítás mind a ló, mind a kezelő biztonsága érdekében fontos. A gyógyszert legjobban fecskendővel juttathatjuk a ló szájába. Így a legkisebb a sérülésveszély mind a ló, mind a személyzet számára.

Kezdetként bizonyosodjunk meg arról, hogy a ló szája üres. A gyógyszert keverjük valami sűrű, és édes anyagba (pl: melasz), ugyanis ez nehezen csöpög ki a szájából. Ellenőrizzük, hogy a fecskendő vége nem éles, és kellően tág ahhoz, hogy a sűrű anyag átjusson rajta. Majd szép fokozatosan, türelemmel lássunk neki a gyógyszer beadásának. Ügyeljünk arra, hogy ne bántsuk a lovat, mert ez egyrészt veszélyes lehet a ló és a személyzet számára, másrészt a kellemetlen emlékek hatására a következő alkalommal már sokkal nehezebb dolgunk lesz. Mutassuk meg a fecskendőt a lónak, majd kínáljuk meg valami édes csemegével (pl.: kockacukorral), aztán fokozatosan emeljük a szájához a fecskendőt, majd tegyük is bele, és juttassuk a gyógyszert a nyelve tövéhez.
Miután a gyógyszert bejuttattuk a ló szájába, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy le is nyeli. Néhány ló különösen tehetséges abban, hogy a szájában tartja a gyógyszert, majd a földre köpi. Ezt megakadályozhatjuk úgy, ha a ló fejét a magasba emeljük, és ott tartjuk, amíg le nem nyeli a gyógyszert. 

SEBKEZELÉS
Ebben az esetben is van néhány szabály, melyek betartásával megkönnyíthetjük magunk, és lovunk helyzetét. A ló kellő megfogása itt is alapkövetelmény. Télen fontos, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy mind kezünk, mind pedig a gyógyszer meleg, főként, ha a kezelendő felület érzékeny részeket érint.
A kenőcs felviteléhez legyen tiszta a kezünk, vagy használjunk gézdarabot, de sohasem olyan anyagot, amely szöszöket, kis anyagmaradványokat hagy a sebben. Először a kezelendő felület környékét érintsük meg, sohasem közvetlenül a sebet.

Ha a gyógyszer engedi, nagyon jó megoldás, ha meleg, nedves törülközővel visszük fel a kezelendő felületre (persze itt is betartva azt, hogy a környékén kezdjük), mert ez kellemes a lónak. Ha a sebet utána kötni is kell, legjobb megoldás, ha egy gézdarabra visszük fel a kenőcsöt, majd azt rátéve a sebre, átkötjük.
Sok ló ijedezik a spray sziszegő hangjától. Ha fél tőle, próbáljunk meg figyelemelterelő hangokat kiadni közben (pl.: fütyülés, éneklés,), természetesen nyugtató, nem figyelemfelhívó módon. Ha még így sem sikerül, akkor fújjuk tiszta gézre a szert, és úgy vigyük fel a sebre.

 

SZEMKEZELÉS
A szem kezelése különösen nehéz lehet, mert a lovaknak nagyon erősek a szemhéj izmaik. Ha még sohasem próbáltuk korábban, figyeljük meg az állatorvost először.

Felülről közelít a ló szeméhez, miközben az egyik kezének mutató és hüvelykujjával széthúzza a ló szemhéjait, a másik kezével adagolja a gyógyszert.
Nagyon fontos, hogy ne érintsük hozzá a szemhez a cseppentő, vagy adagoló hegyét, és soha ne az ujjunkkal juttassuk be a gyógyszert a szembe.

 Fontos alapszabály, hogy mindig biztonságos körülmények között kell a lovat kezelni. Ideges, rosszul fogott, tapasztalatlan személy által tartott lovat ne kezeljünk. Inkább kérjünk további segítséget, ha nem elég biztonságosak a körülmények.

Mivel életük folyamán mindegyik lóval előfordul, hogy gyógyszert kell neki adni szájon keresztül, fontos, hogy a fiatal lovakat megtanítsuk arra, hogy nyugodtan és félelem nélkül fogadják el ezeket. Ezt elősegítheti az, ha a fiatal lovak fejét és száját simogatjuk, foglalkozunk vele. Ha később kezdjük, idősebb lovakkal nehezebb helyzetben leszünk.
Fontos a fokozatosság, és az, hogy a ló ne tapasztaljon soha dühöt, agressziót. Csatoljuk a a gyógyszeradást valami finomsághoz - mondjuk kockacukorhoz. Szoktassuk a lovat hozzá, hogy a szája környékén mozgatjuk a kezünket, időnként bele is tesszük. Mutassuk meg a lónak sokszor a fecskendőt, adjunk neki belőle valami finomságot. Minden "tréninget" természetesen valami jutalom kövessen.
Ügyelnünk kell saját viselkedésünkre is. Nyugodtnak, türelmesnek kell lennünk. Soha nem szabad elveszítenünk a hidegvérünket, vagy dühbe gurulnunk. Minél idegesebbek leszünk, és minél inkább küzdünk, ugyanezt teszi a ló is.
Ha betartjuk az alapszabályokat, biztosak lehetünk abban, hogy mindig sikerül a megfelelő ellátásában részesítenünk lovunkat anélkül, hogy háborúznunk kellene.

 

  
Hírek, újdonságok

A nyugat-nílusi lázról


 


Tovább...


Partnerek

MINI Partnerek